Lisieux-i kis Szent Teréz Rózsafüzér csoport

A szentről:

Teréz 1873. január 2-án született Martin Lajos József Szaniszló és Guérin Mária Azélia kilencedik gyermekeként. Két nappal később Mária Franciska Terézia névre keresztelték. Négy éves volt, amikor meghalt az édesanyja, ezért az apa öt lányával — négy fia egészen kicsi korban meghalt — átköltözött Lisieux-be, ott élt a sógora, Guérin Izidor gyógyszerész a családjával. Mindaddig, amíg Teréz kolostorba nem lépett, a Martin család a ,,Les Buissonets”-villában lakott.

Teréz 1881 októberében kezdett iskolába járni a bencés apácákhoz. 1883. március 25-én súlyosan megbetegedett, de pünkösd napján a Szűzanya megjelent neki, rámosolygott és meggyógyította. 1884. május 8- án áldozott először, és kérte az Urat, hogy ,,vegye el a szabadságát”, hogy ,,egy lehessen az isteni erővel”. Annak ellenére, hogy a Szent Jakab plébániához tartoztak, édesapjával minden reggel a székesegyházba, a Mária-kápolnába mentek misére. Elsőáldozásának évfordulójától közel másfél évig súlyos lelkiismereti kétségek kínozták, melyektől 1886 októberében szabadult meg. (forrás: katolikus.hu)

A csoport története

A Lisieux-i kis Szent Teréz rózsafüzér csoport 1995-ben alakult. Azóta többszöri váltás történt a „bokoranya” személyében, és a tagok között is. Elköltöztek, újak jöttek, cserélődött a tagság is. Az új tagokat örömmel befogadjuk, mert így többen imádkozzuk a rózsafüzért, amit a Szűzanya is kér tőlünk.

Októberben és a fatimai vándorszobor ittlétekor a mi csoportunk is vállal egy-egy alkalmat, amikor a templomban vezeti a rózsafüzér imát. A Mária Rádióban is imádkoztunk több alkalommal. Hiszünk a közös ima nagyobb erejében.

Csoportunkban több imameghallgatás is történt:

  • szétvált családtagok összebékültek,
  • munkanélküli testvérünk néhány hónapon belül munkát talált,
  • gyermek és édesapa közötti rossz viszony jóra fordult.

Védőszentünk példája – a “kis út” követése – szüntelenül előttünk áll. Ez a kis út a lelki gyermekség, az Istenre hagyatkozás, a gyermeki bizalom útja, a föltétlen, soha nem ingadozó bizalmat jelenti. Szükséges hozzá a nagylelkűség, az alázat, az önmegtagadás és legfőképp a gyermeki szeretet, de az önismeret is fontos. Törekvéseinket erre kell irányítani, és ehhez példaképül a Szűzanya élete szolgálhat. Kis Szent Teréz így mondta: „Elhatároztam, hogy egészen különös módon akarom magamat a Szűzanyának szentelni.” Ezt a döntést mi is meghozhatjuk, sokat nyerhetünk vele. A Szűzanyával könnyebb, mert Ő Jézushoz vezet bennünket. A hétköznapok kis alkalmait fel kell használni: pl. halkítsd le a TV-t vagy a rádiót, ha más is ott van körülötted, csendesen csukd be az ajtót, ne engedd, hogy elragadjon az indulat, légy segítőkész, ne veszekedj apróságok miatt, és mindezt Jézus iránti szeretetből, örömmel tedd! Ezek lehetnek a „kis út” alkalmai. Éljünk ezekkel az alkalmakkal!

Titokcserék

Minden hónap utolsó vasárnapján jövünk össze a fél 10-es szentmise után. A titokcseréken megbeszéljük aktuális dolgainkat, a plébániánkon várható programokat, abban való részvételünket. Majd mindenki elmondja imaszándékát, és ezeket felajánlva egy tized rózsafüzért imádkozunk a havi aktuális titokkal.

Arra biztatjuk testvéreinket, hogy ezekért a szándékokért is egész hónapban ajánlják fel rózsafüzér imáikat. Befejezésül egy Mária-énekkel köszöntjük a Szűzanyát. Egyik testvérünk kinyomtatja a Pápa, a plébános, és a rózsafüzér csoport szándékait, és ezt mindenki kézhez kapja.

Részt veszünk az Élő Rózsafüzér zarándoklaton, valamint a fatimai vándorszobor előtt vállalunk imát.

Bokoranya: Veressné Zsuzsa