VELED
és FELÉD XIII. évf. 11. sz. (120)
Felelős kiadó: Nagy Károly
plébános (nk@mail.datanet.hu)
1181 Kondor Béla sétány 6.
Tel / fax.: 291-1926
Rövid tartalom: Pedig még nincs is karácsony, Szenteste a családba, Családkonferencia, Mit jelentett számomra a zarándoklat, Hogyan éljük az igét, Gyalogtúra, Isten levele, New age, Tapasztalat, Hit, tudás, emberség, Hírek
Karácsony öröme:
megszületett Jézus, az Üdvözítő, a Szabadító, a Szeretet!
Olyan jó, hogy ehhez nem kell elmennünk Betlehembe!
Olyan jó, hogy újra és újra megszületik köztünk is,
bennünk is, általunk is!
Nap mint nap találkozhatunk Vele. Mert közénk jött,
velünk az Isten!
Olyan jó, hogy a Megszületett itt él köztünk a
sokféle jelenléti módjával.
Az Eucharisztiában ("Az Egyház az
Eucharisztiából él", írja a pápa. Jó volt átelmélkedni az adventi
hajnalokon!). Szentmisék, szentáldozások, szentségimádások,
szentséglátogatások... meghitt együttlétek Jézussal!
Olyan jó, hogy sokféleképpen megtapasztalhatjuk
jelenlétét!
A következő oldalakon olvashatunk történeteket,
megtapasztalásokat...
Igéjében, ha elkezdjük élni! - Az Ige testé lett,
és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét -
(Jn 1,14) (Vö.: "Hogyan
éljük az Igét"?)
A közösségben (tapasztaltuk a zarándoklaton,
kiránduláson, a jótékonysági koncerten).
Szabadító ereje által (A természetgyógyász
előadása... és a
"Nem alkohol problémám, hanem Isten-problémám
volt" c. írásban).
A bűnbocsánat szentségében, gyónásban (mindig
talál, hív megtérésre, újrakezdésre testvéreket!).
Lehetne sorolni még... ki, hogyan, mikor találkozik
a közénk jött Istennel!
Testvérem! Kívánom, hogy benned is megszülessen,
hogy Te is megtapasztalhasd, hogy ő valóban megszületett (számodra is!), itt
van, hogy Te is találkozgathass Vele és élhess Vele!
Boldog Karácsonyt Kívánok!
Ti régi-régi népi imádságok: milyen egyszerűek, s
mégis milyen gazdagok voltatok.
“Falu végén van
egy kis
házikó,
Abba
nézék,
S rengő bölcsőt láték.
Aludjál el Istennek
báránya,
Szeretetből
Jöttél a világra.”
Szerény köntöseitekben évről- évre ismételtétek,
erősítettétek, nyomatékosítottátok őseinkben a tudást…mi is a közelgő ünnep
tartalma.
Ma is minden novemberben szükségünk van erre a
felidézésre: erre való az adventi készülődés ideje, mert bizony kell, hogy
“ünneplőbe “ öltöztessük a lelkünket is.
De egyedül is kell készülnöd. A családdal való
ráhangolódást se mulaszd el.
S ha akad közösség, amely lelkedet díszíti az ünnep
előtt, fogadd el ajándékul, hogy gazdagabb lehess általa.
Pedig még nincs is karácsony, de vasárnap este
olyan ajándékot kaptunk, amely ráirányította figyelmünket a közelgő ünnep
lényegére…..
Úgy igazán, önzetlenül. Lelkünk legmélyebb régióit
virágozta fel ez a koncert A közös lelkes énekek, a zene, mely hétköznapi
világunk felett művészi varázslatként terült szét.
S ez a mosolygós gyönyörű fiatal csapat,
mindnyájunkat magával ragadott. Még a lelketlen dolgok is megszólaltak
körülöttünk: cipők dobolása, ujjak dobbanása követte a hangszerek csodálatos
dallamait…
Ennek így kellett lennie, hiszen a zene az égből
származik, s összefűzi az emberi szíveket. Igen, szinte hallhatóan dobbantak
együtt a szívek, s lettek részei az egyetemes emberi karácsonyi várakozásnak,
örömnek.
Pedig még nincs is karácsony, de a mi láthatatlan
karácsonyfánk akkor este fényesen ragyogott jócselekedet-angyalkák,
öröm-szaloncukrok voltak rajta.
Természetesen a köszönet elsősorban a szervezőké,
szereplőké: de láthatatlan kezek is dolgoztak ezen a koncerten évek, évtizedek
óta.
Ugye nem lehet baj egy olyan országban, ahol a
jövőt ezen bátor, örülni tudó, önzetlen fiatalok alakítják majd.
Köszönet évtizedes munkájukért szüleiknek,
nevelőiknek, lelki építőiknek egyaránt. Áldja meg érte őket a Jóisten!
Üdvözlettel:
Kissné Sz. Zs.
Karácsonyt sokan úgy ismerik, úgy emlegetik, mint a
szeretet ünnepét.
Akkor legyen a szeretet ünnepe! Ünnepeljük meg,
hogy tudjuk egymást szeretni. Persze jó, ha nemcsak Karácsony este...
A szeretet ünnepén a keresztény ember nem valamit,
hanem Valakit ünnepel. Magát a Szeretetet, a közénk jött Istent, Jézust.
Tehát nagyon figyeljünk arra, nehogy a lényeg
- Ő - maradjon ki esténkből,
családunkból, a karácsonyunkból! Miközben egymást szeretjük, figyeljünk rá is,
Jézusra.
Ajánlatos egy kicsit elcsendesednünk (akár
gyertyafénynél), és a csendből születhet egy kis "szertartás" is.
Pl.:
Kezdhetjük a legismertebb karácsonyi énekkel:
Mennyből az angyal (imakönyvben a 25-ös számú ének).
Majd a Szentírásból kikereshetjük Jézus
születésének történetét a Lukács evangéliumból (Lk 2,8-17)... ismét egy kis
csend, folytatva ilyen vagy hasonló gondolatokkal (imával):
Jézusunk! Köszönjük, hogy közénk jöttél és itt élsz
velünk. Segíts úgy élnünk, úgy szeretnünk egymást, hogy mindig jól érezd magad
családunkban...
A pásztorok elindultak, kerestek és megtaláltak
Téged. Segíts, hogy mi is rád találjunk a hétköznapok forgatagában...
Jézusunk! Te az ajándékozó életet hoztad közénk.
Segíts bennünket, hogy ezt ne csak karácsonykor gyakoroljuk, hanem mindig
szeressük egymást! (Lehet folytatni még... felsorolva a család szükségleteit,
élő és meghalt hozzátartozóinkra is gondolva, stb)
Az imádság után ismét ének következhet, pl. a
Dicsőség (21-es).
Sok, szép karácsonyi vers és történet is van,
érdemes ezekből is elővenni egy párat..., vagy visszatekinthetünk adventünkre,
mesélhetünk egymásnak Krisztus-várásunkról, a Jézussal való
találkozásainkról...
Ezek után átnyújthatjuk egymásnak ajándékainkat,
majd folytatódhat az ünnep: közös vacsora, játék, beszélgetés, folytatva a
többi karácsonyi énekkel (TV-t nem kötelező nézni!)... esetleg majd az éjféli mise...
"A kis Jézus megszületett,
örvendjünk...!"
“Nem elég, ha a házasság jó,
a házasságnak szépnek is kell lennie…”
Ez a mondat ragadott meg leginkább a X. Jubileumi
Családkonferencián. A novemberi, máriabesnyői találkozó házigazdája idén is
Bíró László püspök volt, tőle az idézet.
Az ország minden tájáról érkeztek házaspárok, hogy
együtt elmélkedjünk házasságról, hűségről, családról, nemzedékek közti
konfliktusokról, s ezt 8-10 remek előadás, s néhány kiscsoportos beszélgetés
segítette. Az előadások mindegyikéről érdemes lenne egy-egy részletes
beszámolót írni, most azonban csak néhány gondolatot villantok fel, hogy ily
módon Ti is részesülhessetek az ott elhangzottakból.
A találkozó központi gondolata a hűség volt. Mit jelent, miért nehéz, miért könnyebb, mint a hűtlenség. Megrázó volt
számomra elkötelezett keresztény házaspárokról hallani, akik házassága hosszú,
boldog évek után egyszercsak zátonyra futott. “Aki áll,
vigyázzon, hogy el ne essék.” Ez a bibliaia idézet jutott eszembe, s a
kötelesség, hogy a házasságomat nap mint nap ápoljam.
“A házasság olyan híd, melyet naponta újra kell
építeni, lehetőleg mindkét oldalról.”- mondta Lukács László professzor, a
hűséget veszélyeztető tényezőkről tartott előadásában. Kiemelte, hogy az
esküvőn kimondott igen nemcsak arra a szép, kedves, fiatalra vonatkozik, aki
akkor mellettünk áll, hanem arra az öreg, beteg, megfáradt emberre is, akivé
párunk idővel válni fog. Ezt jelenti a hűség. S ez az, amihez Isten segítsége kell. “Hitvese csak
annak lehet, akinek hite is van.”
Felmérések bizonyítják, hogy a hűségben,
kiegyensúlyozott családi háttérrel élők munkahelyi teljesítménye jelentősen
jobb, mint a rendezetlen “otthonból” munkába érkezőké. Tehát a társadalom
érdeke is a hűség, család lenne, mégis ezzel ellentétes manipulációban
részesülünk a médiákon át. Vegyük fel a harcot, mert a mi feladatunk, hogy a
társadalmat és a hatalmat családbaráttá alakítsuk.
Ebben segít egyébként a nemrég megalakult Magyar
Katolikus Családegyesület /MAKACS/, mely várja katolikus házaspárok
jelentkezését. Információhoz interneten, ill. papjaitoknál juthattok.
A szünetekben Sillye Jenő és Borka Zsolt
személyesen tanítgatták nekünk az erre az alkalomra születet család-dalukat, s
a résztvevőket szemlélve hihetőbbnek tűnt, amit Dr Farkas Pétertől hallhattunk:
“A család intézménye nincs válságban. A társadalom válsága jelenik meg a családokban”,
illetve a meg nem születő családokban /együttélés/.
A nemzedékek közti kapcsolatról is több előadást
hallhattunk. A generációk párbeszéde minden korban problémás volt, manapság
azonban a gyors technikai fejlődés külön veszélyt rejt. Az unokák tanítják
nagyszüleiket a video, mobiltelefon és egyéb háztartási berendezések
használatára - hogy a számítógépről ne is beszéljünk - ahelyett, hogy az
ifjúság tanulná az öregektől a ház körüli munkák fortélyait. Ez a körülmény
alááshatja az idősek tekintélyét. Legyünk tehát elővigyázatosak, s cselekedjünk
annak tudatában “öregjeinkkel”, hogy egykor mi is ezt fogjuk visszakapni - a
példát most tanuló - gyermekeinktől.
Fontos, hogy ha nem is élünk együtt a
nagyszülőkkel, legalább ne hagyjuk “elfogyni” a kommunikácót. Tarsuk velük a
kapcsolatot telefonon, hívjuk meg őket, s adjunk nekik feladatokat, hogy
fontosnak érezhessék magukat, s ne csorbuljon önbecsülésük.
A “panellakás-korszak” tudatosan rombolta a
nagycsaládot – hallhattuk az egyik előadásban -, hisz az 52 nm2-be nem fért be
a nagymama, s így könnyebben megvalósítható volt az “oszd meg és uralkodj”
elve. Ma a nagyszülők magányosan, unalmukban romboló TV-műsorokat nézve élnek,
az unokákra pedig pénzért, bébiszitter vigyáz.
Szembesülhettünk a kedvezőtlen demográfiai képpel
is. Az utóbbi években ugyan valamelyest pótolták a magyarországi lakosság
fogyását a határokon túlról betelepülő magyarok, a születések száma azonban
elkeserítő. Minden családban 1 gyermekkel kellene többnek születnie ahhoz, hogy
megtartsuk a 10 millió körüli létszámunkat. Ha a jelenlegi születési szám nem
változik, 50 év múlva 25%-kal kevesebben leszünk, s az akkori lakosság fele
ötven éven felüli lesz. Ez nem csak nemzeti, hanem súlyos gazdasági problémákat
is okoz majd.
Az eggyel több gyermek persze nem feltétlenül a
jelenlévőkre vonatkozott, hiszen ott alig volt háromnál kevesebb gyermeket
nevelő házaspár, voltak viszont szép számmal igazi nagycsaládosok. Élményt
jelentett számomra az egészségesek mellett fogyatékos gyermekeket is nevelő
édesanyákkal egy szobában laknom, s hallani kitartásukat és örömeiket, de
ugyanilyen öröm volt a 7, ill. 9-gyermekes házaspárokkal együtt ebédelni. Igazi
csodálattal tekintek rájuk, s a gondviselésről szóló történeteiket hallgatva
bebizonyosodik: “aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad
be”-Jézus.
Kedves Jézus!
Segíts, hogy megszülessenek gyermekeink, s általuk
Te is családjainkban, s add, hogy évek múltán is úgy tekintsünk párunkra,
ahogyan esküvőnk napján. Hiszen - ahogy Dosztojevszkij mondta - “ha valakit
szeretünk, akkor úgy látjuk őt, ahogyan Isten elgondolta.”
Csodaszép együttlétet, szeretet-egységet,
közösséget mindenkivel, akivel együtt utaztunk, vagy közös szobában aludtunk,
vagy egy asztalnál reggeliztünk, vacsoráztunk.
Természetesen a legértékesebb “egységünk” a
Szentmisében valósult meg.
Nagy kérésem volt a Szűzanyához egy
vállalkozásommal kapcsolatban. Most már konkrét jelei is vannak a Szűzanya
pártfogásának, segítségének.
Több csoda is történt utunkon.
Egyik szobatársam megkérdezte: “miért hoztál ilyen
nehéz bőröndöt”? Mert ezt el tudom húzni, de mindig van valaki, aki segít! És
ha nem lesz, aki segítsen, akkor mit csinálsz? Nekem mindig van segítségem –
mondtam.
Indultam volna a buszhoz reggel Kalwarian, de
alighogy az ajtón lenyomtam a kilincset, megjelent az ajtóban egy férfi –
rózsafüzér társulatom egyik tagjának a férje - és mondta: jöttem segíteni.
Én ennyire tudok bízni Isten szerető
gondviselésében, és ő nem hagy magamra, ha valamiben hiányt szenvedek.
Másik csoda, hogy Krakkóban a Rynek-Glówni téren
álló posztóházban Károly Atyának gyapjú pulóvert szerettem volna venni.
Összesereglett a buszon utazók nagy része, és hiába vette fel az Atya egyik
pulóvert a másik után, mindig volt valaki, akinek valami nem tetszett. Akkor
azt mondtam: “Ha a Szűzanya azt akarja, hogy az Atyának legyen pulóvere, akkor
oda fogja hozni a pulóvert a buszhoz.”
Már a zakopanei piacot is megjártuk, de nem
találtuk meg azt a helyet, ahol megfelelő pulóvert tudtunk volna venni. Mikor
visszaértem a buszhoz, akkor látom, hogy egy öreg néni nagy szatyrokkal áll a
busz mellett és szebbnél-szebb pulóvereket árul. Ott aztán tudtam elég szép
pulóvert venni Atyának és még a családom számára is.
Hálát adok Istennek, hogy plébániánkon ilyen szép
szeretetközösség van. Sok szép zarándoklaton vettem részt, amit egyházközségünk
szervezett. Megköszöntem egyik útitársamnak, hogy olyan kedves, figyelmes és szerető szívű volt irántam. Azt
mondta: “Veled szemben csak így lehet viselkedeni!” Én is szeretnék mindenkivel
szemben kedves, figyelmes és melegszívű lenni. Kérem ezért a Mennyei Atya
segítségét.
Nem volt a buszon olyan ember, akit ne ismertem
volna, vagy olyan, akit ne tudtam volna szeretni.
A jó Isten ajándékának tulajdonítom a lengyel
zarándok utamat. 25 évvel ezelőtt voltam a czestochovai Szűzanya kegyképénél.
Akkor 400 zarándok szállt le a vonatról, és zászlókkal, énekekkel indultunk
rendezett sorban az állomásról.
A kommunista rendszerben, a pártház előtt menve
integettek nekünk. A rendőrök megértően irányítottak bennünket. Jó volt látni a
fiatal, mosolygós apácákat az utcán. Éreztük, hogy más világba csöppentünk! A
templom előtt fehér ruhás szerzetesek fogadtak bennünket. Sírva énekeltük, hogy
“Magyarországról, édes hazánkról, ne felejtkezzél el, szegény magyarokról”!
Négy nap utáni búcsúzáskor éreztem, hogy ha a jó Isten engedi, még egyszer itt
leszek!
Úgy, ahogy a magyarul beszélő szerzetes mondta: Itt
nem történnek csodák, de mégis özönlik a nép a kegyképhez. A hitből, a lelkünk
mélyéből jön ez! Ez a csoda! A Szűzanyánál könnyes szemmel köszöntem meg nagy
betegségemből való gyógyulásomat, kéréseimet, hálámat. Látva ott a rengeteg
fiatalt, akik egész éjjel virrasztanak, imádkozzunk, sokat imádkozzunk a magyar
fiataljainkért, hogy ők is közelebb jussanak a jó Istenhez.
Hálás szívvel köszönöm meg a jó Istennek és a
Szűzanyának, no meg a Károly Atyának, hogy ott lehettem, és hogy sok-sok
kegyelmekkel térhettem haza, amiből hátralévő életem végéig
táplálkozhatok. Wadowice, Czestochova
és Krakkó, valamint Zakopanéról! A Pápa
szülővárosa, múzeuma igen mély hatást tett rám!
II. János Pál Pápa 25 éves jubileumát az üzletek, a
középületek mind-mind hirdették nagy tiszteletüket a hazájukból választott,
drága Pápa iránt, hála Istennek jogosan. A virágok színe, díszítés is csodaszép
volt!
Czestochovában már a Jasna-Gora, a hatalmas templom
óriási magas tornyával, csodálatos látvány volt. A Fekete Madonna a kis
Jézuskájával kimondhatatlan nagy hatással volt rám. Különös és csodálatos volt
a zene, amellyel az esti képzárást végezték.
Nagyon szépérzéssel néztem végig, amikor a lengyel
fiatalok olyan sokan vettek részt az éjszakai rózsafűzér imádságokon és
gyönyörűen énekeltek.
Kár, hogy filmre nem került rá, hogy mily nagy
hatással volt a lengyel kispapokra, hívekre, amikor Erzsike vezetésével
Bettike, én és a többiek elénekeltük a Czestochováról szóló szép himnuszt
amikor az utolsó este búcsúztunk a várostól!
Nagyon csodálatos volt a faragott padok, faragott
keretben, Fatimai Szűzanya temploma! A készülő magyar kápolna szentjeinkkel
hasonlít kicsiben a Feszti-körképhez. Zakopanéba igazi lengyel piac a
sajtvásár, a koszorúk a szép virágból, sírcsokrok, amelyekből vásároltunk is.
Nagyon szép volt a négy nap együtt!
Buszvezetőnk csodálatos ügyes lavírozásai Krakkó
szűk utcáiban, sikátoraiban. Nagy dolog, hogy végig baleset nélkül hozott haza
bennünket a sok hibás tájékozódás mellett is!
Károly Atyának!
hálás szeretettel köszönünk mindent!
_________________ ________________
TOTUS-TUUS =
Teljesen a tiéd Uram!!!
MÁR MAJDNEM JÓ
KATOLIKUS VAGYOK
Boldog várakozás előzte meg a zarándokutat. Szinte
az utolsó pillanatban tudtuk meg, hogy mégis résztvevői lehetünk ennek az
útnak. A másik nagy öröm számomra, hogy az idén már a feleségemmel, mint új
házasok mehettünk.
Én, személy szerint a 70-es évek végén, mint
fiatal, nem hívő jártam Lengyelországban egy hétig. Rossz szájízzel emlékszem vissza
azokra az időkre.
A mostani út viszont csupa-csupa kellemes
meglepetést tartogatott a számomra. Megvallom őszintén, az én fejemben is
megfordult a gondolat, hogy magyar zászlót kellene vinni magunkkal. Nagy
meglepetésemre egyik zarándoktársunk egy magyar zászlót adott a kezembe, amikor
felszálltunk a buszra, hogy rakjam ki egy jól látható helyre, ami aztán végig
kísérte az egész zarándoklatot.
Wadovice-t nem is lengyelországi városnak hittük,
és nem tudtuk, hogy az volt a pápa születésének helye. Már akkor éreztem, hogy
valami fantasztikus “isteni” vibrálás van a levegőben. Mély hatással volt rám a
múzeum és a templom, ahol a pápát megkeresztelték. Még az emlékezetemben vannak
annak a barna hajú kislánynak a nagy barna szemei, aki a templom lépcsőjén állt
és a kezében egy dobozt tartva nézett rám. Pár zlotyt dobtam a dobozba, de
hálás tekintetét azóta is a szívemben őrzöm.
Út közben derült ki, hogy Nowa Hután (jelentése: Új
kohó) is megállunk. Erről az ipari városról csak a 80-as években, mint a
Szolidaritás egyik fellegvára hallottam. Az új és monumentális templom a modern
keresztúti képekkel, a kereszten lévő és feltámadt Jézussal, valamint a
holdkőzetből készült tabernákulummal ámulatba ejtett.
Csesztohovában a Jasna Gora-i zarándokhelyre érve
és ott járva éreztem, hogy valóban szent helyen vagyunk, és a Fekete Madonna
kegyképe előtt tartott esti szentmise alkalmával jutottam annak tudatára Isten
szent lelke által, hogy igenis van értelme a Szűzanyához imádkozni, mert
közvetítőként sokat tehet értünk.
Hálát adok Istennek, hogy ott lehettünk. Köszönet
Károly Atyának és a többi szervezőnek.
Boros Zoltán
Jézus Igéi – „lélek és élet " (Jn 6,3). – ő az
Út , az Igazság és az Élet."
János mondja: „Az élet igéit hirdetjük Nektek"
1 Jn 1,1
Aki csak hallgatja tanításomat, de tettekre nem
váltja, hasonlít az emberhez, aki házát homokra építette... Mt 7,24 stb.
„Legyetek megvalósítói az igének, ne csak
hallgatói" Jk. 1,22
Lényegileg egész kereszténységünk az Igére épül. Isten igéjének életre váltását minden keresztény, minden kispap gyakorolja.
De, bár általában így van ez, életünknek nagyon sok pillanata van, amikor az
igével ellentétesen cselekszünk.
„Bármit szóltok vagy tesztek, mindent Isten dicsőségére
tegyetek." „Akár esztek, akár isztok, tegyetek mindent Isten
dicsőségére!" „Adjatok hálát
mindenért" stb. A Szentírásnak vagy Jézusnak ezek a meghívásai az Istennel
folyamatosan egyesült életre, a folyamatos hálaadásra stb. nehéznek tűnnek. Egy
intenzív igeélés – tapasztalatom szerint a pap a hívek, fiatalok életében
nagyon segít, hogy Jézussal, Istennel – a kicsiny cselekedetekben is - egyesült
életet éljünk.
Az ige élésének gyakorlata arra hív, hogy minél
többször idézzük eszünkbe egy-egy igét, s próbáljuk azt életre váltani.
Szerencsés dolog kiválasztani egy-egy igét egy
hónapra? – kérdezheti valaki. Nem túl szűk ez? – Ha elkezdjük élni az igéket,
azt tapasztaljuk, hogy Istennek, Jézusnak minden igéje valamiképp tartalmazza a
többit. A havi igemagyarázatok segítenek abban, hogy erre rámutassanak. Vö. pl.
a 2003. novemberi igemagyarázatot: amely ismét példája, hogy valamilyen
szempontból szinte az egész keresztény élet benne van (Boldogok a lélekben
szegények!). Ha tehát egy igét jól élünk, kiderül, hogy valamiképp az összeset
éljük, s mégis az isteni tanítás egy-egy sajátos szempontját húzzuk alá; Isten
gazdagságának egy-egy sajátos szempontja elevenedik meg bennünk,
II.) Hogyan éljük az igét? Mi ennek gyakorlata?
Én magam reggeli imámban átelmélkedem, hogy ez az
ige, hogyan lesz „nagyszerű lámpás lábam elé" (119. zs) a nap különböző
helyzeteiben, sajátosan pl. nehézségeiben. Ha kicsit mélyebben megelmélkedem,
azt látom (idővel jöttem rá erre) hogy majdnem minden ige képes életem minden
cselekedetéhez egy isteni fényt adni – az Istennel való egyesülésre (a Vele
egyesült cselekvésre) hívni.
Napi megállásaimban (egy-egy imaóra
elimádkozásakor, vagy egy-egy cselekedet előtt) igyekszem átgondolni: vajon
most mit jelent számomra ez az ige, most milyen fényt ad következő órámhoz,
cselekedetemhez?
A mostani ige: Boldogok a lélekben szegények... –
mindig újra meghív, hogy csak Jézus töltse be lelkemet. Épp ma délben éreztem,
hogy eléggé lever, hogy elvégzendő feladataimnak a felét sem végeztem el.
Néhány percet elmélkedtem az igéről, s megerősített, hogy elég Jézusra
figyelnem – lelki szegénységben, amelyben csak ő a gazdagságom – s enyém már
most a mennyek országa... S békével tudtam folytatni a napot.
Ha az ember előrehalad az Ige folyamatos élésében:
az Istennel való egyesülésnek egyik útja lehet. Számomra teljesen az.
A gyakorlatban, hogyan éljük tehát az igét?
1) Először legalább annyit határozzunk el, hogy
minden nap (pl. a reggeli imában) próbáljuk átimádkozni, hogy ez az ige ma
hogyan alakíthatja át életünket.
Majd tervezzünk el legalább egy-egy cselekedetet,
ahol ez az ige konkretizálódik a felebaráti szeretetben is. (Isten abban él,
aki szeret! Amit egynek tettetek...)
2) Az ige-élésének egy fontos próba-mondata: MIT
TETTÉL ma, az ige indítására? Mit tettél Isten iránti szeretetből, s mit tettél
a felebarát iránti szeretetből?
3) Az igéből fakadó cselekedet mindig
Isten-szeretetet és ember-szeretetet jelent. - Az Ige Isten felé irányít – és
mindig a felebarát felé is.
Azt jelenti: hogy amikor „élem az igét" ebben
a cselekedetben valamiképp találkozok Istennel. S iránta való szeretetből
cselekszem – illetve teszek valamit felebarátomnak.
Jézus tanítása ismételten erről szól. Ezt
fogalmazza meg János apostol 1. levele: ha szereted Istent, szeresd
embertársadat!... Chiara Lubich legtöbb igemagyarázata nagyon praktikusan
meghív erre.
4) Az igéből való cselekvés örömöt jelent: éppen
mert találkozás Istennel. (Lehet ez a legnagyobb fájdalom mélyén is: Isten
jelenlétének felcsillanása: az iránta kimondott szeretet)
5) Az igéből való cselekvés gyakran gyümölcsöt
terem. a)Az első gyümölcs – ami valamiképp mindig jelen van – ,maga a
találkozás benne Jézussal, vagy maga a szeretet tette. – b) A másik gyümölcs
lehet: ha az igéből fakadó cselekvés valamilyen sajátos, kegyelmi meglepetést
okoz önmagamnak. c) És Isten ajándéka lehet még egy gyümölcs: hogy az igéből
fakadó (Istennel egyesült) cselekvés valóban rendkívüli gyümölcsöt terem a
felebarátban vagy a körülményekben.
III.) A tapasztalatcsere:
Amikor megosztjuk tapasztalatainkat az ige élésével
kapcsolatban, ennek lehetnek hibái. Például, ha érzelmeinkről,
hullámzásainkról, vagy saját teljesítményünkről beszélgetünk; ha elsősorban azt
hangsúlyozzuk, hogy mekkora fájdalmat, nehézséget győztünk le, s nem azt: hogy
hogyan találkoztunk ebben Istennel. - Az ilyen beszélgetés rövidesen
személyeskedővé, unalmassá, kellemetlenné, üressé válik.
Mit mondjunk el tehát, amikor „tapasztalatot"
mondunk?
1.) Egyrészt elmondjuk: Isten igéje (maga a Lélek)
milyen tettre indított. Mit tettem az Ige szellemében,
az Ige indítására? Mit tettem a felebaráti iránti szeretetben?
2) Nem lesz ez öndicséret - kérdezhetjük? – Ha
helyesen alakul a beszélgetés: akkor Isten-dicséretté, hálaadássá válik.
Hálaadás azért, hogy Isten, és az ő igéje, mőködött bennem; pl. oly módon, hogy
Isten igéje hívott arra, hogy ne csak hallgatója legyek, hanem tettekre
váltója. Azt a tapasztalatomat mondom el, hogy Isten igéje valóban élő-cselekvő!
És szól bennem, és irányít.
3.) A tapasztalatokban elmondom azt is, ha az
igéből fakadó cselekedet önmagamban vagy másban valamilyen isteni gyümölcsöt
termett. Ez is hálaadás Istennek, azért mert a szeretet, amelyet (az ige
indítására) én közvetítettem mások felé, gyümölcsöt hozott. S ezt különös
hálaadással mondhatom el: miközben mindig tudom – hogy az igazi cselekvő maga
Isten...
Az ige éléséről szóló tapasztalatcserében tehát
beszélünk:
a) Isten Igéjének hatékonyságáról és életre
válthatóságáról,
b) a Vele való találkozás megtapasztalásáról, és
ennek öröméről,
c) vagy az igéből és hitből fakadó cselekedetek gyümölcseinek
megtapasztalásáról.
Az ige éléséről folytatott tapasztalatcsere így
egyfajta hálaadás: tanúságtétel Isten nagyságáról és az ő Igéjéről, amely
működött, működik bennem.
Kívánok szeretettel jó igeélést Nektek – s próbálom
én is.
Egy kis tapasztalat: Az utóbbi napokban többször
éreztem, hogy agyonnyom a sok munka, néha egy-egy sikertelenség vagy
szeretetlenség. Az ige különösen hívott e napokban, hogy „lélekben
szegény" legyek, azaz ne a sikert, a teljesítményt, vagy saját
fáradságomat vagy kedvetlenségemet tartsam a fontosnak. Az ige hajtott be
többször az Oltáriszentség elé, hogy térdeljek le, s kérjem a „lelki
szegénységet, szabadságot", hogy csak Jézus töltsön be. Nagyon
tapasztaltam ismételten Jézus válaszát... és a békét, a mennyet, ami már itt
elkezdődik, ha Vele élünk.
(Tomka Ferenc)
Figyeltelek, ahogy ma reggel felkeltél és reméltem,
hogy beszélni fogsz hozzám. Ha csak néhány szóban is, de megkérdeznéd a
véleményemet vagy megköszönnéd azt a jót, ami tegnap történt veled. De észrevettem, hogy nagyon leköt, mit vegyél fel. Amikor kapkodva
készülődtél, tudtam, hogy lenne néhány perced köszönni, de túl elfoglalt
voltál. Egyszer egy ideig várnod kellett, 15 percig tétlenül üldögéltél. Aztán
láttam, amint felpattantál. Azt hittem, beszélni akarsz velem, de te ehelyett a
telefonhoz rohantál és felhívtad egy barátod, hogy megtárgyaljátok a legújabb
pletykákat. Egész nap türelmesen néztelek.
Végső soron azt hiszem, több dolgod volt annál,
mintsem hogy szakítani tudtál volna rám egy kis időt. Észrevettem, hogy ebéd
előtt körülnéztél. Talán kínosnak érezted, hogy hozzám szólj, ezért nem
hajtottad meg a fejed. Mikor három vagy négy asztallal odébb néztél, láttad,
amint néhány barátos röviden beszélt hozzám, mielőtt enni kezdett. Te nem
tetted. Rendben. De még mindig van idő és remélem, hogy egyszer majd fogsz
velem beszélni.
Hazamentél. Úgy tűnt, sok dolgod van. Miután
néhányat elvégeztél, bekapcsoltad a TV-t. Nem tudom, szereted-e a TV-t vagy
sem, de bármi megy benne, te csak ülsz és gondolatok nélkül nézed a műsort.
Ismét türelmesen vártam, míg TV-zés közben megvacsoráztál, de most sem szóltál
hozzám.
Lefekvéskor túl fáradtnak látszottál. Jó éjt
kívántál a családodnak, majd bezuhantál az ágyba és pillanatok alatt elaludtál.
Ez érthető, mert talán fel sem tudod fogni, hogy én mindig ott vagyok
melletted. Türelmesebb vagyok, mint gondolnád. Meg akarlak tanítani arra, hogy
te is légy türelmes másokkal. Nagyon szeretlek téged és minden nap várok egy
fejbólintásra, egy imára vagy a szíved egy hálatelt részére.
Nagyon nehéz egyoldalúan beszélgetni. Nos, te ismét
felkelsz, és én ismét várni fogok rád a szeretetemmel. Remélem, ma szánsz rám
egy kevés időt. Legyen szép napod!
Barátod: Isten
Ui.: Remélem,
annyi időd még van, hogy ezt a levelet megoszd valakivel.
Szentmisével kezdtük, többen részt vettek rajta, aztán irány a
hegyekbe! Nagyon fontos, hogy lelki egészségünk mellett törődjünk testi
egészségünkkel is. Sőt, a kettő összefügg! Ezért öröm, hogy jó pár család
megragadta az alkalmat, hogy gyermekestől jöhetnek. - Persze ilyenkor felmerül
a kérdés: hol vannak a többiek? Fiatalok, családok... milyen remek alkalom
együtt lenni, ismerkedni egymással, építeni közösségünket! Már a vonaton
elkezdődött: miről is szólt a mai evangélium? miről szólt a prédikáció? - A
világvégéről!
Mi lesz a világvégén? Jézus újra eljön, utolsó
itélet... teljes átalakulás, "új ég, új föld"... Hogyan készülünk?
Összeszedtük: imádság, szentmise, bűnbánat (szentgyónás), a szeretet tettei...
Nagymaroson leszálltunk és nekivágtunk a hegynek,
az őszi erdőnek.... De jó levegő van! -
sóhajtottunk fel egy párszor. Hamar megálltunk pihenni is. Jó alkalom volt az
ismerkedésre és a "világvégi készület" tudatosításának, hogy így
folytassuk a napot... Menet közben több csoporttal is találkoztunk,
meglepetésre ismerősökkel is! - A következő megállónál elhangzott "Isten
levele" (mellékeljük is!), melyre - jött az ötlet - illik válaszolni is...
Jó gondolatokat hallottunk válaszul a gyermekektől is!
Gyorsan, vidáman telt az idő és Zebegényben
találtuk magunkat, ahol "villámkeresztutat" is végeztünk -
hegyremenet, a templomba is benéztünk, majd a vonaton sikerült megpihennünk,
hogy máris kóstolgassunk egy kis izomlázat...
Köszönjük Istenünk, hogy szeretsz minket és
szerethettük egymást!
NEW AGE, ASZTROLÓGIA, HOROSZKÓP, REINKARNÁCIÓ,
TÁLTOSOK, AGYKONTROLL, INGÁZÁS, JÓGA)
címmel
meghirdetett előadás volt plébániánkon 2003. november 15-én.
Aki erről beszélt, Aranka, átélte mindazt, ami a
címben meghirdetve volt.
Hosszú éveken keresztül élt az okkultizmus
mélységeiben, természetgyógyász rendelőjében “kezelte” a betegeket.
Talpmasszírozás, bioenergia átadás mindennapjaihoz tartozott. Egyre több és
több tréningen vett részt. Ördög csapdája volt, hogy újabb és újabb kurzusokra
ment, ahol továbbképezték. Lassan egy szobát be lehetett volna tölteni az
okleveleivel, amik arról szóltak, hogy milyen beavatásokon vett részt.
Belemerült a New Age, agykontroll, reinkarnáció,
buddhizmus, stb. mélységeibe.
Két órán keresztül mesélte életét és szabadulását,
hogy talált rá a katolikus keresztény hitre, és tért meg 39 évesen.
Az ember vagy az Istenhez tartozik, vagy máshoz.
Közbeeső lehetőség nincs. Vannak olyan dolgok a természetgyógyászatban, amiket
nyugodt szívvel lehet használni. Isten adta ezeket. Pl.:
gyógynövények, nap, sósvizes ülőfürdő, gyógyvizek, iszappakolás; ezek Isten
ajándékai.
A természetgyógyászat hol válik okkultizmussá? Ott,
amikor már bizonyos szellemi erőkkel akarsz együttműködni, “energiát” akarsz
átadni a betegnek, ezzel akarod pénzért gyógyítani.
Az akupunktúra alapja kínai filozófia, ezért
összeegyeztethetetlen a katolikus hittel.
Agykontroll: minden alkalommal keresni kell egy
szellemi tanácsadót, akivel “dolgozunk”. Mágia, olyan gondolkodást sugall,
szuggerál bele az emberekbe, ami teljesen eltávolít a hittől. Agykontroll
lényege: látnoki képesség “végtelen vagy, örökkévaló vagy, mindentudó vagy, mindenható
vagy. “Bejössz ide mint egyszerű ember, s kimész, mint a mindenható.” ???
Szellemsebészet: alapja a fekete mágia kézikönyve,
hogyan lehet megölni embert szellemi úton, ugyanaz a technika, mint az
agykontroll. Irányított meditáció.
New Age = Új Kor – Vízöntő
Kora
A New Age-csoportok
programjai, melyeknek alapvető témája gyakran az egészséges életvezetés,
bejutnak a gazdaságba, a különböző társadalmi rétegekbe, sőt a keresztény
körökbe is. Többnyire a következő pontokat tartalmazzák, amelyek a keleti
okkult technikák különböző formái: meditáció – jóga és feszültségoldó terápiák
– hipnózis – természetfeletti gyógyítási módszerek – látások – és az ún. “pozitív gondolkodás”, pszichotréning és a meditáció minden árnyalata,
bio-boltok, ökológia, stb.
Vigyázat Testvérek! New Age és a kereszténység
viszonyában Jézus Krisztus életének és jelentőségének teljes átfogalmazása
folyik!
Aranka ajánlott egy könyvet: “Jézus Krisztus, az
élő víz hordozója”. Keresztény reflexió a New Age-ről (a kultúra pápai tanácsa
a vallásközi párbeszéd pápai tanácsa), a Szent István Társulat adta ki. Minden
családnak merem ajánlani.
J. A.: Ahhoz, hogy az Isten engem megszólítson,
nincs szükség semmiféle technikára. Ha ő meg akar engem szólítani a lelkemben
legbelül, akkor mindenfajta technika nélkül is megszólít, anélkül, hogy én
különböző pózokat vennék fel. Ne higgye senki, hogy 3, 5 vagy 10 ezer forintos
kurzusokon megkapja Isten erejét (“Ingyen kaptátok, ingyen adjátok.”) Isten
erejét mindenki megkaphatja, ingyen odaadja magát a Szentostya formájában. A
kis közösségekben olyan mértékben lehet az Istent megtapasztalni, hogy az ember
azt mondja, hogy ez igen, ebből a következő találkozásig tudok töltekezni és
tudok táplálkozni.
Nincs szükségem Rajta kívül semmire!
B. M. M.
2003. október 15-én este 7 órakor a plébánia
hittantermében “Szenvedélybetegségek megelőzése a családban” címmel tartott
előadást Dr. Bodor György pszichiáter.
Engem, személy szerint, azért érdekelt az előadás,
hogy megtudjam, milyen alternatívát tudnak mondani, vagy esetleg irányt mutatni
főleg a fiataloknak, de bárkinek a családban.
Nekem személyes tapasztalataim voltak az alkohol és
a cigaretta romboló munkájáról, de immár 10 éve, hogy az alkoholtól
megszabadított az Úr, az ő kegyelme által, és 3 éve lesz, hogy a cigarettától
is szabad vagyok. Úgy érzem, mikor az Úr Jézust befogadtam a szívembe, és az ő
parancsolatai szerint próbáltam élni, egy más és boldogabb élet tárulkozott ki
előttem.
A magam erejéből voltak már korábban is
próbálkozásaim, de ezek mind kudarcot vallottak, mivel nem Istentől jöttek,
hanem saját akaratomban bíztam. Az életem folyása zsákutcába futott minden
területen. Munkahelyemet elvesztettem, a házasságom felbomlott, kudarc, kudarc
után ért, és nem láttam más kiutat, csak az alkoholt. Akkor senki nem mutatta
meg nekem az Istenhez vezető utat, de tudom, hogy Isten már akkor is keresett,
de nem válaszoltam a hívó szóra. Majd egy kórházi kezelés után jutottam el egy
keresztény közösségbe, ahol Isten élő igéje szólt, és ez nagyon mélyen
megérintett. Az énekek és az igehirdetés alapján a Bibliából szinte
megelevenedett előttem a történet, amit hallottam, és mindez a szívemig hatolt.
Nem sokra rá én is ki mertem mondani, hogy az Úr Jézus Krisztus az én
megváltóm, akkor a következő igét kaptam: “Aki az eke szarvára teszi a kezét,
és visszatekint, az nem alkalmas Isten országára” (Lukács evangéliuma). Ez
gyökeres változást hozott az életembe, és ezzel új értelmet kapott az életem,
az értékrendek megváltoztak, és attól kezdve boldog, teljes életet élek. (x.)
A minap, utazás közben a metró mozgólépcsőjén állva
fedeztem fel a falra feltett egyik plakáton ezt a három szót.
Alatta a „feladó": Magyar Katolikus Egyház.
Első reakcióm – mely a meglepődés volt – percek alatt eltűnt és nagy örömmé
változott.
Amellett, hogy elkezdtem gondolkodni e három szó
értelmén és egymásmellettiségén, valami hasonló fogalmazódott meg bennem: „Na
végre, ez az, de jó, ez már nagyon, de nagyon hiányzott!!!"
Ebben a mai, finoman fogalmazva is érdekes
világban, amikor annyira „kell vigyázni…" nehogy valakinek a szabadságát
bármilyen szempontból sérülés érje, pont ezeknek a valódi ÉRTÉKEKNEK a
megjelenése hiányzott!
Mert sajnos mindig, mindenhol csak az egyik
oldallal találkozunk, legalábbis az utcát figyelembe véve. Láthatjuk, hogy
amerre nézünk, az utcai plakátok, hirdetések mindenféle ocsmánysággal vannak
tele, melynek egyértelmű célja a lélek, a szellem és a test rombolása. Nem kell
időznöd előtte, elég, ha ránézel, elkapsz egy szót a mondanivalójából (bár
lenne…) és máris azon a vágányon vagy melyet ők készítettek!
Pontosan ezek miatt örülök nagyon és üdvözlöm az
Egyháznak ezt a lépését, mert úgy érzem, ez is egy nagyon fontos szegmense
annak a mindig aktuális kérdésnek: Hogyan tegyünk tanúságot Istenől, a
hitünkről?
A szóban forgó plakáton fiatalok jókedvűen együtt
vannak egy helyiségben a falon egy feszület valamint egy térkép látható.
Bár természetesen mindenki magáénak érezheti ezt az
üzenetet, ám azt hiszem, az Egyház ezzel a megjelenéssel és sokat mondó címmel
– nagyon helyesen – leginkább a mostani fiatalokat szeretné megszólítani. Erre
manapság nagy szükség is van, hisz’ azon kívül, hogy „nyerj!, élvezd és
fogyaszd, mert megérdemled" nem igazán találkozhatunk olyan üzenettel,
melyek valódi tartalommal rendelkeznének, értéket képviselnének, tisztelet a
nagyon kevés kivételnek.
Itt azonban végre felbukkant három szó. Hit, tudás,
emberség.
Több kérdés is megfogalmazódott bennem ezzel
kapcsolatban, melyek közül talán a legfontosabb: ezekre hogyan tehetnek szert a
mai fiatalok?
Mint mindig, azt gondolom először is célszerű
önvizsgálatot tartanunk, vajon mi, akik keresztényeknek mondjuk magunkat, hol
is állunk. Nyilván nem véletlen, ha a mostani állapotokat vesszük figyelembe,
máris szembesülhetünk az első szócskával: van-e értelme belevágni,
hiszünk/hiszek-e benne, hogy Isten segítségével előbbre juthatunk…? Egyértelmű
azonban, hogy nekünk ezeket az értékeket kell képviselnünk szóban és tettben
megalkuvás nélkül, mert tudomásul kell vennünk, hogy fiatal testvéreink, akik
körülöttünk vannak, nem lehetetlen, hogy figyelnek bennünket, és még azt is
megnézik, milyen újságokat veszünk a kezünkbe, és megkérdezik láttuk-e a
Mónika-show-t!
Épp ezért óriási a felelősségünk, mert amellett,
hogy szép, bizony nagyon nehéz a ránk bízott feladat! De azért hajrá, ne adjuk
fel, és tegyük a jót, amíg tehetjük!
K. P.
KARITÁSZ HIRDETÉS
Idestova 14 éve kezdtük el a régi hittanteremben a
használt ruhaneműk és háztartási felszerelések begyűjtését és rászorultság
szerinti elosztását. Éreztük ennek szükségességét és hasznosságát.
Csak a Jóisten tudja, micsoda töménytelen mennyiség
fordult meg ebben a kicsiny helyiségben, hányan hoztak, hányan vittek, az
önkéntes munkatársak hány száz órát áldoztak szabadidejükből a folyamatos
működtetésre. Köszönet munkájukért.
Köszönet a Jóistentől kapott erőért, kegyelmekért,
amit az adás, elfogadás folyamatában megtapasztalhattunk.
Az évek során letisztultak bennünk bizonyos
gondolatok. Például, hogy a legszegényebb ember is tiszta és viszonylag jó
minőségű ruhát szeretne. Ezért kérjük az adományozókat, legyenek ők is önkéntes
munkatársak, és kiválogatva, csak tiszta és jó állapotú ruhát hozzanak be. A
mérce legyen az a kérdés: én fölvenném-e? – Ha így történne az adakozás, sok
fáradtságtól kímélhetnénk meg egymást, és szeretetszolgálatunk is hatékonyabb
lehetne.
Most, a téli hónapokban szívesen fogadunk csak téli
és jó minőségű ruhaneműt, az elhangzottak szellemében. Főleg férfi ruhákra van
szükség! Isten fizessen meg minden jó szándékot!
A 173. sz. Kemény Zsigmond Cserkészcsapat
2004. július 15-26-ig részt szeretne venni a
"Tatracor 2004" Közép- és Kelet-európai
Nemzetközi Cserkésztáboron.
Várhatóan 2000 fős lesz, melyből 250 cserkész
Magyarországot képviseli.
A tábor helyszíne Szlovákia, Tátralomnic.
A 12 napos táborozás cserkészenként 24 900.-Ft-ba
fog kerülni.
Ebből adódóan szeretnénk kérni, segítsd a 173-as csapatot adományoddal, hogy több
cserkészünk, olcsóbban kijuthasson!
Bővebb információ a 173@docs.mht.bme.hu e-mail
címen,
vagy Sztrakay Ferenc Balázsnál a 06-30-512-1525
mobiltelefonszámon.
A bankszámlaszám ("Közhasznú!"):
11718000-20342867-00000000
NAGYON FONTOS, hogy írd be a
"Közlemény"-be, hogy
"173".
Az adószámodat is beírhatod, ha az összeg x %-át le
akarod vonni az adóból!
Előre is köszönjük! 173. sz. Kemény Zsigmond Cserkészcsapat
www.173.hu <http://www.173.hu>
KARÁCSONY
- Jézus születésének ünneplése templomunkban
24. Du. 16 órakor: Karácsonyi pásztorjáték 24 órakor: Éjféli szentmise
25-26. Szentmisék: r.7, de.
1/2 10 és este 6 órakor
28. Szent Család vasárnapja
A PÁPA JANUÁRI IMASZÁNDÉKA
Hogy minden ember
ismerje el: ő is az Isten egyetlen családjának tagja, s közöttük nem lehet hely
háborúnak, igazságtalanságnak és hátrányos megkülönböztetésnek.
Hogy minden most
szerveződő missziós egyház kötelezze el magát a lelkipásztorkodásban
tevékenykedők kiképzésére.
A JANUÁRI ÉLETIGE
"Az én békémet adom nektek"
(Jn 14,27)
A keresztség szentsége által Isten gyermeke, a
katolikus Egyház, plébániai közösségünk tagja lett:
Draskóczy Barnabás
Márton Brigitta
Oberfrank Attila
Török Fruzsina
A házasság szentségében részesült: GYOVAI BALÁZS -
DÖMÖS KRISZTINA
JANUÁRI NAPTÁR
1. Szűz
Mária, Isten Anyja Béke
világnapja
4.
Vízkereszt Több
helyen szokás a lakások szentelése
11. Urunk megkeresztelkedése
18. Ma kezdődik az ökumenikus imanyolcad
Irodai szolgálat plébániánkon
Hétfő és péntek du. 4-6-ig
Kedden és
szerdán de. 9 -11-ig
Szentmisék temlomunkban:
Vasárnap r. 7, de. 1/2 10 és este 6-kor
Hétköznap r. 7-kor és este 6-kor
(Szombat este nincs, csüt. este 6-kor zsolozsma,
ill. igeliturgia van)
Plébániánk számlaszáma: IEB
111001041981924636000001
Szent László Plébánia Templom Alapítvány: 11718000-20342867
Bízzuk Újra Életünket Krisztusra!
Felelős kiadó: Nagy Károly plébános
(nk@mail.datanet.hu)
1181 Kondor Béla sétány 6. Tel/ fax: 291-1926 www.szentlaszlo-havanna.hu
ADÓSZÁMUNK AZ 1 %-HOZ: 19702786-1-43
Örömmel és köszönettel közöljük, hogy az adózók
személyi jövedelemadójuk egyszázalékának felajánlásából a Szent László Plébánia
Templom Alapítvány 465948 Ft-ot kapott. Az összeget családjaink megsegítésére,
illetve templomunk költségeire fordítjuk.
Isten fizesse meg!